Hányan tartanak a galaktikus képességű okostelefonjuk mellett egy pici jegyzetfüzetet is a táskájukban „a fontos dolgoknak”? Esetleg névjegykártyatartót? Nem csak készülékeink képességeit nem használjuk ki eléggé, de az internetben, a közösségi megoldásokban rejlő hasznosságot sem. Menedzserkalkulátor-szindróma ez: a ránk szakadó technológia képességét nem uraljuk, csak kivagyiskodunk. Lássuk az ellenszert!

Lassan felnő az a generáció, akinek nem csak a hétfői adásszünetről nincs semmi fogalma, hanem már nem emlékezhet az okostelefonok ősére, a menedzserkalkulátorra sem. 100-ból 99 menedzser csupán a szülinapokat, meg a névjegyeket pötyögte be ezekbe a készülékekbe, de gördülékeny integráció hiányában semmilyen módon nem járultak hozzá a „menedzserséghez” ezek a masinák. Ma már sokkal előrébb tartunk: amit az egyik gépünkben csinálunk, azt láthatjuk a másikon. Szakszóval ezt hívjuk ugyebár platformfüggetlenségnek.

Nos, az a rossz hírünk, hogy ennek ellenére a menedzserkalkulátor-szindróma a mai napig jelen van. Noha a platformoktól függetlenek lettünk, de a gyarló emberi mivoltunkat nem tudjuk levetkőzni. A munkahelyünkön töltött, vagy személyes megjelenéssel lebonyolított megbeszélésekre és találkozókra szánt időnk jelentős részét spórolhatnánk meg, ha a közösségi média nem csak ételfotók és bulizós szelfik megosztására korlátozódna. Eközben a legelvetemültebbek évente akár többször is cserélnek készüléket, telefont, tabletet, notebookot. A paraméterek lázában égnek, egyre jobb és jobb eszközökre vágynak. Vajon ezzel párhuzamosan javul a termelékenységük? Vagy kisimultabbak, szervezettebbek? Aligha ezen múlik. Nézzük, hogy mit tehetnénk!

Sok minden múlhat első, második, harmadik benyomásokon. A világ felgyorsult, az ember úgy tart lépést vele, hogy apró jelekből ítél. Nézzük, hogy egy e-mailcímmel milyen képet alakíthatunk ki magunkról.

Szinte hihetetlen, hogy még 2015-ben is külön kell győzködni cégvezetőket – vagy a szabadjára engedett rendszergazdáikat –, hogy ne a céges emilcímeken akarják kiélni mérhetetlen kreativitásukat. Nehéz megfejteni, hogy egy újonnan felálló kisvállalkozásnak az ezernyi teendője között miért terjed ki extra figyelme arra, hogy elvicceskedjék az emilcímek generálását. És ez még nem is a legnagyobb hiba amit elkövethet. Nézzük pontonként!

A vállalatok legfontosabb vagyontárgyai az adatok. Elsőre nekem is meredeken hangzott ez az állítás, de később be kellett látnom, hogy van benne valami. Egy üzleti elemzéseket, kutatásokat, pályázatokat készítő cégnél persze evidens, hogy kiemelt szerepet kap az adatbiztonság, de miért lenne ilyen fontos az adatok védelme mondjuk egy parkettázással foglalkozó vállalkozás számára?

Adam Smith egykori állítása a racionális gazdasági szereplőkről olyan törvény, amit mindenki elfogad, még akkor is, ha nap mint nap tapasztaljuk cáfolatát. Még ha általában a cégvezetők értik is a dolgukat és ismerik saját szakterületük csínját-bínját, a kapcsolódó területeken néha egészen bájosan elavult dolgokra képesek.

Jennifer Lawrence neve véget nem érően pörög az interneten, de most - végre valahára - a színészi teljesítménye és  Éhezők viadala 3. része a téma. Pár hete azonban az is sokszor hallhatott a színésznőről, aki amúgy nem jár moziba, nem néz filmet és úgy általában elzárkózva él a világtól. Kicsit vicces, hogy a Jenniferről (és mellette még kb. 100 hírességről) kiszivárgott képek legalább olyan ismertté tették a színésznő nevét, mint előtte az Éhezők viadala, az X-men és az Amerikai botrány együtt.

A huszadik század legfontosabb előrelépése vitán felül a félvezetők feltalálása volt. Ez olyan további találmányoknak nyitott utat, mint a személyi számítógép vagy a mobiltelefon. Ma már csak információtechnológiaként említjük a számítástechnika, a telekommunikáció és az információ-gazdaságtan lassanként egymásba olvadó területeit. Rövidítés is van már rá: ICT. Hogy könnyebb legyen a dolgunk, hívjuk csak simán: IT-nek. Az IT ugyanakkor nem csak adomány, hanem óriási felelősség is. Nem csak végtelen távlatokat nyit hanem sokszor meg is béklyóz minket. Ez persze ugyanennyire igaz az orvostudományra, vagy a gépjárműiparra.

Egy techblog, ami a számítástechnikát nem önmagáért szereti, hanem azért, amit az embernek nyújtani tud. Igenis lehet az informatikáról úgy is beszélni, hogy nem ájulunk el a képfelbontástól, a sávszélességtől, a Hertzektől, meg az összes paramétertől, hanem arra koncentrálunk: miért jó ez nekem, hétköznapi dolgozó, kikapcsolódó, civilizált embernek?